Az öngyilkosságok elkövetése szempontjából a legveszélyeztetettebb időszak a tavasz vége és a nyár eleje, a világon mindenhol ilyenkor ölik meg magukat a legtöbben. Magyarországon sincs ez másképp, ezért ezekben a hónapokban fokozottan kell figyelnünk egymásra.

A szuicid cselekedetek nagy része megelőzhető, hiszen az öngyilkosságra készülők 80%-a valamilyen módon jelzi szándékát. Ha ezt a jelzést - amit a pszichológia cry for helpnek nevez - észleli a környezet, akkor van esély a tragédia megelőzésére. 

A szuicid krízis nagyon beszűkült lelki állapot. A bajban lévő folyamatosan a gondjain rágódik, próbálja megoldani, de a korabban működő problémamegoldó stratégiái nem működnek, minden próbálkozása kudarcba fullad. Önmagát okolja a nehéz helyzete miatt, úgy érzi, minden rossz dologról ő tehet, emiatt haragszik önmagára. Mivel sajátmagát látja a problémái forrásának, így az öngyilkosságot a gondok megszűnésével azonosítja. Sok érzés megjelenhet benne ilyenkor, harag önmaga iránt, kétségbeesés, reményvesztettség, lelki fájdalom szinte mindig jelen lévő érzelmek. Aki ilyenkor nem tud aludni, éjszaka is rágódik a problémáján, esetében még nagyobb az öngyilkosság veszélye.

Fontos leszögezni, hogy aki öngyilkosságra készül, az nem meghalni akar, hanem másképpen élni, csak az adott helyzetben nem lát más kiutat. Ambivalens érzései vannak, élet és halál között hezitál, és ilyenkor kapaszkodót keresnek, ezért is jelzik sokan, hogy bajban vannak. A segélykiáltás sokféle lehet. Van direkt és indirekt cry for help, utóbbit sokkal nehezebb felismerni. 

A legkönnyebben észlelhető, amikor valaki konkrétan elmondja, hogy meg akar halni, vagy azt, hogy tervezi megölni magát. Nehezebb azonosítani, amikor a szuicid krízisben csak metaforákkal utalnak a halálra, például hosszú alvásról vagy zuhanásról beszélnek. Vannak, akik búcsúlevelet írnak, erre utaló posztokat tesznek közzé a közössegi platformokon, vagy egyszerűen csak kitörlik a profiljukat, miközben eddig aktív felhasználók voltak.

Indirekt cry for helpnek számít az is, ha valaki elajándékozza azokat a személyes tárgyait, amelyek fontosak voltak neki, vagy éppen kis kedvencét adja oda olyannak, aki gondoskodhat róla helyette. 

Öngyilkossági krízis valamilyen váratlan, negatív életesemény után alakulhat ki, ilyen lehet például a bántalmazás vagy valamilyen veszteség. Olyan probléma, ami az egyén lelki egyensúlyát felborítja. Ha történt ilyen egy szerettünk életében, és a fenti tüneteket mutatja, akkor különösen nagy figyelmet kell fordítanunk rá, hogy megelőzzük a végzetes döntést.

Fokozott a veszély akkor is, ha valaki depressziós vagy más pszichés zavarral küzd, különösen, ha mentális betegségei kezeletlenek.

Fontos, hogy bátran kérdezzünk rá, hogy szerettünknek eszébe jutott-e az öngyilkosság. Az erről folytatott nyílt kommunikáció csökkenti a feszültséget. A kimondott szavak is cselekedetek, így erről beszélnie kicsit olyan, mintha megtenné, így az erre való késztetése csökken, különösen, ha együttérző, támogató hozzáállást tanúsítunk.

Érdemes felmérnünk azt is, hogy mióta gondolkodik az öngyilkosságon, milyen gyakran jut eszébe, és konkrétan milyen elképzelései vannak. Ha részletes terveket dolgozott ki az élete kioltására, esetleg már előkészületeket is tett, akkor különösen fontos, hogy ne hagyjuk egyedül. Ilyenkor a fizikai mellette levés is lényeges, hogy vigyázzunk rá. Érdemes mozgósítani a családot, barátokat, azt a védőhálót, akik máskor segítségére szoktak lenni. 

Segít, ha kifejezzük felé, hogy fontos nekünk, hogy ő életben maradjon, és számíthat ránk, segítünk neki jobban lenni. 

Írjunk fel neki néhány lelkisegély telefonszámot, köztük a Lélektér vonal 06 80 496 694-et is.

Segítsünk kidolgozni egy rövidtávú jövőtervet, ami az adott napra koncentrál: hova megy, mit tesz, kit hív fel, ha szükséges. Ajánljuk fel, hogy segítünk szakembert keresni, vagy bekísérjük a pszichiátriára, ha pedig akut veszélyt észlelünk, akkor érdemes azonnal mentőt hívni.

Székely Zsuzsanna
szolgálatvezető,
szociális munkás, művészetterapeuta