Egy gúnyos megjegyzés. Egy lökés a folyosón. Kizárás az osztály közös programjaiból. Egy megalázó fénykép vagy üzenet az osztály internetes csoportjában. Kívülről talán jelentéktelennek tűnhet, az érintett gyermek számára azonban mindez félelmet, szégyent és tartós lelki sérülést okozhat.

Az iskolai bántalmazás, a bullying több, mint egyszerű nézeteltérés, kölcsönös veszekedés vagy ártatlan ugratás. Olyan, gyakran ismétlődő viselkedés, amelyben egy gyermek vagy egy csoport szándékosan fájdalmat okoz, megaláz, fenyeget, kiközösít vagy bánt egy másik gyermeket. A helyzetet rendszerint valamilyen erőegyensúly-hiány jellemzi: a bántalmazott gyermek úgy érzi, hogy egyedül nem képes megvédeni magát.

A bántalmazásnak sok arca van: a bullying fajtái

Az iskolai bántalmazás lehet fizikai, például ütés, lökés, rugdosás, bezárás vagy a személyes tárgyak megrongálása. Megjelenhet szóbeli formában is: sértegetésként, fenyegetésként, gúnyolódásként vagy bántó becenevek formájában.

Ugyanilyen súlyos lehet a kapcsolati erőszak, amikor valakit tudatosan kiközösítenek, pletykákat terjesztenek róla, vagy a társait ellene fordítják. Az online térben történő zaklatás, a cyberbullying során megalázó üzeneteket, fényképeket vagy videókat küldenek és osztanak meg, esetleg álprofilt hoznak létre az áldozat nevében, lejáratva őt mások előtt.

Az internetes bántalmazás azért is különösen veszélyes, mert nem ér véget az iskola kapujában. A gyermek akár otthon, a saját szobájában sem érzi magát biztonságban, a bántó tartalmak pedig rövid idő alatt sok emberhez eljuthatnak, és a megszégyenítés eszközei lehetnek.

Az iskolai bántalmazás mértéke – a számok mögött gyerekek vannak

Az UNICEF Magyarország 2022-es, 1000 magyar középiskolás korú fiatalt bevonó felmérése szerint a megkérdezettek 85 százaléka legalább egyszer megtapasztalta az iskolai bántalmazás valamely formáját. A válaszadók 66 százaléka arról számolt be, hogy iskolai évei alatt rendszeresen érte fizikai, lelki vagy verbális erőszak. A kutatás arra is rámutatott, hogy sok érintett már kisiskolás korban találkozott a bullying valamelyik formájával.

A 2021–2022-es országos magyar HBSC-kutatás az 5., 7., 9. és 11. évfolyamos tanulók egészségét és jóllétét vizsgálta. Eredményei alapján körülbelül minden tizedik tanuló rendszeresen érintett iskolai bántalmazás áldozataként, az online bántalmazás pedig megközelítőleg minden ötödik fiatalt érinthet.

A két kutatás eltérő korosztállyal és módszertannal dolgozott, ezért eredményeik nem hasonlíthatók össze közvetlenül. Egy dologban azonban megegyeznek: az iskolai bántalmazás sok gyermeket érintő társadalmi probléma, és több esetben összefüggésbe hozható öngyilkossági kísérlettel vagy befejezett öngyilkossággal.

A számok mögött félő, szorongó, és sokszor magukra maradó gyerekek, fiatalok vannak, akiket segíteni kell.

Miért nem beszél a gyerek a bullyingról?

A bántalmazott gyermek gyakran nem meri elmondani, mi történik vele. Félhet attól, hogy a zaklatás még súlyosabbá válik, társai árulkodónak nevezik, vagy a felnőttek nem hisznek neki. Előfordulhat, hogy szégyelli a történteket, és önmagát hibáztatja.

Sok gyermek azért hallgat, mert úgy gondolja, a felnőttek úgysem tudnak segíteni. Mások attól tartanak, hogy szüleik dühösen számonkérik a bántalmazót vagy annak családját, és ezzel még nehezebb helyzetbe hozzák őket.

A gyerekekkel foglalkozó szakembereknek és szülőknek fontos megerősíteniük, hogy a bántalmazásért soha nem az áldozat felelős.

Milyen jelei vannak a bullyingnak?

Figyelmeztető jel lehet, ha a gyermek:

• hirtelen nem akar iskolába menni;
• gyakran panaszkodik fej- vagy hasfájásra;
• visszahúzódóvá, szorongóvá vagy ingerlékennyé válik;
• romlik a tanulmányi teljesítménye;
• nehezen alszik vagy rémálmai vannak;
• rendszeresen elveszíti a pénzét vagy a személyes tárgyait;
• sérült ruhával vagy tanszerekkel érkezik haza;
• megszakítja korábbi baráti kapcsolatait;
• nem akar beszélni arról, mi történik az iskolában;
• fél vagy szorong az üzenetei és a közösségi média használata miatt.

Ezek a jelek önmagukban nem bizonyítják, hogy bántalmazás történt, de azt mutathatják, hogy a gyermeknek figyelemre és segítségre van szüksége.

Mit tehet a szülő bullying esetén?

A legfontosabb, hogy a szülő nyugodtan, megszakítás és ítélkezés nélkül hallgassa meg a gyermekét. Köszönje meg, hogy bizalmat szavazott neki, és mondja el, hogy jól tette, hogy beszélt a történtekről.

Nem segít, ha a szülő azt mondja: „Ne foglalkozz vele!”, „Tanulj meg kiállni magadért!”, „Üss vissza!” vagy „Biztosan te is csináltál valamit!”. Ezek a mondatok azt az érzést kelthetik a gyermekben, hogy ő felelős a történtekért, és egyedül kell megoldania a helyzetet.

A szülő lehetőleg a gyermek bevonásával gondolja át a következő lépéseket. Érdemes pontosan feljegyezni, mikor és hol történt a bántalmazás, kik vettek részt benne, kik látták, milyen gyakran ismétlődött, és milyen következményei lettek.

Online zaklatás esetén meg kell őrizni az üzeneteket, képernyőképeket, fényképeket, videókat és a kapcsolódó adatokat. A bizonyítékok rögzítése után a bántó tartalom vagy felhasználó jelenthető az adott platformon, súlyos esetben a rendőrségen is.

A szülőnek célszerű kapcsolatba lépnie az osztályfőnökkel, az iskola vezetésével, az iskolapszichológussal, az iskolai szociális segítővel. A cél nem pusztán a büntetés, hanem a bántalmazás megszüntetése, a gyermek biztonságának helyreállítása és valamennyi érintett támogatása.

Lényeges, hogy a szülő megerősítse a gyermekét abban, hogy nem tehet arról, hogy bántják. A szülőtől érkező pozitív megerősítések, a gyerek önbizalmának támogatása sokat segíthet abban, hogy a bullying negatív hatásai csökkenjenek.

Érdemes átbeszélni a gyerekkel, mit tesz, mit mond, és főleg mit érez akkor, amikor bántalmazzák őt. Az érzései elfogadása mellett segít a gyereknek, ha konkrét stratégiákat tud a szülő a gyerekkel közösen kidolgozni azokra a helyzetekre, amikor a bullying történik.

Ha a gyermek tartósan szorong, nem akar iskolába menni, önmagát hibáztatja, reménytelenségről beszél, vagy jelentősen megváltozik a viselkedése, indokolt pszichológus vagy más segítő szakember bevonása.

A szülő támogató mondatai bullying esetén

• “Hiszek neked.”
• “Nem te vagy a hibás.”
• “Nagyon rossz lehet ez neked, megértelek.”
• “Olyan értékes, szerethető ember vagy, igazságtalanul bántanak.”
• “Melletted vagyok, segítek megoldani.”
• “Együtt kitaláljuk, hogyan lehet jobb a helyzet.”

Mit tehetnek a kortársak az iskolai zaklatás ellen?

A bántalmazás gyakran más gyermekek jelenlétében történik. A szemlélők viselkedése ezért döntő jelentőségű. A nevetés, a bántó tartalom kedvelése vagy továbbküldése megerősítheti a bántalmazót, még akkor is, ha a szemlélő nem ért egyet vele.

A kortársak sokat tehetnek azzal, ha nem csatlakoznak a gúnyolódáshoz, nem lájkolják és nem osztják tovább a megalázó tartalmakat, nem hagyják tudatosan egyedül a bántalmazott társukat, biztonságos helyzetben jelzik, hogy nem értenek egyet, és szólnak egy megbízható felnőttnek.

A kortársnak nem kell veszélybe sodornia magát, és nem feladata fizikailag szembeszállni a bántalmazóval. Segítséget kérhet pedagógustól, az osztályfőnöktől, az iskolapszichológustól, az iskolai szociális segítőtől vagy egy szülőtől.

Biztonságos helyzetben a kortársak támogató mondatai bullying esetén:

• “Ez szerintem nem vicces.”
• “Hagyd abba, ez rossz neki!”
• “Ez már bántás, ne csináld!”
• “Láttam, mi történt. Nem vagy egyedül, melletted vagyok.”
• “Sajnálom, hogy ez történt veled, nem értek egyet.”
• “Gyere, szóljunk egy felnőttnek együtt, ez így nem oké.”

Árulkodás vagy segítségkérés, ha a bullyingot jelzi egy gyerek?

A diákok sokszor azért nem szólnak, mert félnek attól, hogy árulkodónak nevezik őket. Pedig lényeges különbség van az árulkodás és a segítségkérés között.

Az árulkodás célja általában az, hogy valakit bajba sodorjanak. A segítségkérés célja ezzel szemben az, hogy megszűnjön egy veszélyes, megalázó vagy bántó helyzet. Amikor valakit rendszeresen fenyegetnek, megaláznak, megütnek vagy kiközösítenek, az iskolában egy felnőtt értesítése nem árulkodás, hanem felelős és bátor cselekedet.

Nem elég azt mondani: „oldjátok meg egymás között”

A bántalmazás nem egyenrangú felek közötti hétköznapi vita, ezért nem megfelelő megoldás, ha a felnőttek egyszerűen arra kérik a gyermekeket, hogy béküljenek ki vagy oldják meg egymás között a problémát. A bántalmazott gyermek nem mindig képes önállóan megvédeni magát. A helyzet rendezése a felnőttek felelőssége. A pedagógusoknak, a szülőknek és a segítő szakembereknek együtt kell olyan környezetet teremteniük, amelyben a gyermek biztonságban érezheti magát. 

A bántalmazó gyermeknek is szüksége lehet segítségre. Viselkedése mögött állhat családi probléma, bizonytalanság, korábbi bántalmazás, figyelemigény vagy a közösségen belüli státusz megszerzésének vágya. Ennek feltárása azonban nem jelentheti a bántalmazás mentegetését. Egyértelmű határokra és következményekre van szükség, miközben támogatni kell a viselkedés megváltoztatását is.

A közösségépítés, az osztályban együtt megbeszélt és elfogadott szabályok segítenek a bullying megelőzésében és kezelésében. A legtöbb diák szemlélőként van jelen a bántalmazó helyzetben, így érdemes őket mozgósítani a bullying felismerésére, és normává tenni számukra, hogy az áldozat védelme, és a bántalmazástól való elhatárolódás a legnagyobb segítség.

Az iskolai bántalmazás nem a gyermekkor természetes része. Nem „edzi meg” az áldozatot, és nem biztos, hogy magától megszűnik. Következménye lehet tartós szorongás, önbizalomvesztés, iskolai hiányzás, teljesítményromlás, társas elszigetelődés és a lelki egészség romlása.

Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy biztonságban, félelem és megalázás nélkül járhasson iskolába. Ehhez az szükséges, hogy a szülők, pedagógusok és kortársak felismerjék a jeleket, komolyan vegyék a gyermek beszámolóját, és merjenek cselekedni.

A segítségkérés nem gyengeség, hanem egy bátor lépés. Iskolai bántalmazás esetén is hívható a lelki elsősegély.  Lelki támaszért fordulj a Lélektér vonalhoz a 06 80 496 694 telefonszámon hétfőtől péntekig 17-21 óra között.  Anonim lelkisegély, hívj ingyen, segítünk!

Parag Andrea
ifjúsági szellemi-lelki coach

Források:
UNICEF Magyarország – Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet (2022): Középiskolások tapasztalatai az iskolai zaklatásról. Kutatási jelentés.

UNICEF Magyarország (2022): Aggasztó eredményeket hozott a hazai középiskolások körében végzett kutatás: 66 százalékuk élt át rendszeres iskolai bántalmazást

Németh Ágnes – Várnai Dóra (szerk.) (2023/2024): Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása. A WHO-val együttműködésben megvalósuló nemzetközi kutatás 2021/2022. évi felméréséről készült nemzeti jelentés. ELTE PPK, Budapest.

World Health Organization Regional Office for Europe (2024): One in six school-aged children experiences cyberbullying, finds new WHO/Europe study.

UNESCO (2019): Behind the Numbers: Ending School Violence and Bullying. Paris: UNESCO.

UNESCO (2020, frissítve 2023): What you need to know about school violence and bullying.