A családok életét alaposan felforgathatja, amikor a gyerek elkezd kamaszodni. Nemcsak ő változik meg: a szülő-gyerek kapcsolat is átalakul. A korábbi szabályok már nem mindig működnek, a viták gyakoribbá válhatnak, a barátok pedig sokszor fontosabbnak tűnnek, mint a család.

De mi történik ilyenkor a kamaszban? És mit tehet a szülő, hogy a konfliktusok mellett a kapcsolat is megmaradjon? Ezeknek a kérdéseknek járunk utána.

A cuki kisgyermekedből fura kamasz lett

Miért?

Nem egyik napról a másikra változik meg, és nem is „bolondul meg”. Egy olyan életszakaszba lép, amelyben egyszerre kell elszakadnia a gyermekkortól és kialakítania a saját, felnőtt identitását.

Erikson elmélete szerint az egyén személyiségfejlődése a születésétől a haláláig tartó folyamat, és az élethosszig tartó változás egyik mérföldköve a pubertás, mely természetes, fejlődési krízissel jár. A serdülőkor az átalakulás időszaka, a gyermeki és a felnőtt lét közötti átmeneti állapot, mely évekig tart. Ebben az életszakaszban egyszerre vannak jelen a gyermekekre jellemző viselkedési és kommunikációs mintázatok, és a felnőttes vonások is megjelennek már.

Mit tehetsz szülőként?

Fogadd el a felnőtté válását, törekedj egyenlőségen alapuló, partneri viszony kialakítására. A szabályokat célszerű közösen megbeszélni, rugalmasan alakítani az életkorhoz, de a fontos dolgokban következetesnek lenni.

A nézeteltérések és a veszekedések mindennapossá válnak

Miért?

A tinédzser nem feltétlenül azért vitatkozik, mert rosszabb lett a kapcsolata a szüleivel, hanem mert szüksége van arra, hogy legyen saját álláspontja. Ekkorra tehető az identitás, azaz az énazonosság kialakulása, a fiatal szerepeken, magatartásformákon, értékrendszeren keresztül határozza meg önmagát. Ezt hívja a szakirodalom identitásképzésnek. Ennek során a tini igyekszik választ találni a „Ki vagyok én? Merre tartok?”  kérdésekre.

A fiatal ambivalens érzések közepette leválik a szüleiről, elszakad a gyermekkorától, azonban még egy darabig nem lép át a felnőttkorba. A szülőktől való elhatárolódás a családi értékek megkérdőjelezésével, lázadással jár. Ez a serdülő saját egyéniségének kialakítását szolgálja, mely súrlódásokhoz, veszekedésekhez vezet.

A szülő számára ez könnyen úgy tűnhet, mintha a gyereke mindenáron szembemenne vele. A háttérben azonban sokszor nem egyszerű engedetlenség, hanem az önálló identitás kialakításának igénye áll. Ahhoz, hogy megtudja, miben hisz ő maga, előbb meg kell vizsgálnia azt is, milyen értékeket a család vall. Ezek megkérdőjelezése hozza őt közelebb a saját válaszaihoz.

Mit tehetsz szülőként?

Támogató, nyitott hozzáállással segítheted őt önmaga megtalálásában, viszont fontos, hogy elveidet megtartva, a határokat ésszerűen, következetesen megszabva viszonyulj a kamasz gyermekedhez.

A vitákat érvek mentén érdemes rendezni, a tekintélyelvű „azért, mert én vagyok a szülő, és azt mondtam” hozzáállás csak olaj a tűzre. Fontos dolgokban a keretek tartása lényeges, míg más területeken érdemes szabadságot adnod neki. Például abban, hogy hogyan öltözködik, mivel tölti a szabadidejét. A logikus keretek biztonságot adnak a kamasznak, de a lényegtelen kérdésekben a merev szabályozás csak olaj a tűzre.

A kamasz egyik nap ilyen, a másik nap olyan, nem lehet rajta kiigazodni

Miért?

A pubertás a szerepkísérletek ideje, különböző ideológiák, nézetek kipróbálására van lehetőség, mielőtt megtörténne az elköteleződés. Anna Freud szerint a serdülő szélsőséges viselkedései is természetesnek tekinthetők, amennyiben a változás folyamatos, és nem ragad meg valamely extrém szerepben.

Például természetes, hogy az a lány, aki fél éve még acélbetétes bakancsban, talpig feketében pogózott egy rock koncerten, az később rózsaszín miniszoknyában és magassarkúban tipeg a plázában.  A fiatal válaszokat keres a „Ki vagyok én?” kérdésre, különböző szerepekbe helyezkedik ideiglenesen. Bizonyos értékeket határozottan vall egy ideig, később pedig azzal ellentétes gondolatok mellett is kiállhat. Korosztályi sajátosság, hogy különböző csoportokhoz csatlakozik, kipróbál többféle sportot, zenei stílust, fakultációt vált, akár más-más vallási vagy politikai csoportokhoz csatlakozik. A szerepkísérletek célja, hogy megtalálja a saját identitását, a saját válaszát a „Ki vagyok én?” kérdésre.

Mit tehetsz szülőként?

Semmiképpen ne akadályozd a kísérletezését, inkább próbáld megérteni – és segítsd őt, hogy ő is jobban megértse önmagát. Ítélkezés és kéretlen tanácsok helyett inkább kérdezd, beszéltesd arról, ami érdekli. Ha hosszabb ideig beleragad valamilyen szélsőséges, veszélyes szerepben, akkor azonban érdemes segítséget keresni számára.

Nem vesz részt a családi programokon, nem hallgat a felnőttekre, csak a haverok érdeklik

Serdülőkorban természetes, hogy a kortársakkal való kapcsolatok felerősödnek. Mivel ez a szülőkről való leválás időszaka, így a kortársak felé fordulás is ezt a folyamatot segíti elő. A felnőttektől való elkülönülés a nyelvhasználatukban is tetten érhető. Az ifjúsági argó a fiatalokra jellemző, felnőttekétől eltérő szókészlet kifejezi az egy közösséghez, a kortárscsoporthoz való tartozást. A serdülők speciális nyelvhasználatukat tudatosan is alkalmazzák, amennyiben a felnőttek felé függetlenségük, autonómiájuk kifejezése a szándékuk.

Mit tehetsz szülőként?

Érdemes elfogadnod, hogy autonómiára törekszik, és a dolgait már nem elsősorban veled, hanem a barátaival beszéli meg. Jó, ha sikerül egyensúlyt találni a családi programokon való részvétel és a külön programok között. Természetes, ha nem szeretne minden rokonlátogatáson és családi társasjáték partyn részt venni, de a közös ünnepek és a családi ebédek és vacsorák jó lehetőséget adnak a kapcsolódásra. A közös programokat pedig a serdülő igényeihez is érdemes igazítani, az általa kedvelt tevékenységekbe könnyebb bevonni őket, mint a régi, megszokott programokon való részvételt követelni tőlük.

A serdülőkor kihívásai fejlődést hoznak

A serdülőkor természetes fejlődési időszak, amely nemcsak a kamasz, hanem az egész család számára is változást hoz. A kamaszodás nem azt jelenti, hogy elveszíted a gyerekedet, csak a kapcsolat alakul át. Már nem ugyanarra van szüksége, mint kisgyerekként, de továbbra is fontos szereped van az életében. Talán éppen az a leglényegesebb szülői feladat ebben az időszakban, hogy úgy engedd őt egyre önállóbbá válni, hogy közben tudja: van hová visszatérnie. A szülők részéről érkező pozitív megerősítések és a bizalom az, ami igazán segíti a serdülőt abban, hogy önálló, boldog felnőtt váljon belőle.

Ha úgy érzed, hogy a kamaszodással járó nehézségekben jól jönne valakivel beszélni, a Lélektér vonalat is hívhatod. Lelki támaszért hívd a 06 80 496 694 telefonszámon hétfőtől péntekig 17-21 óra között.  Anonim lelkisegély, hívj ingyen, segítünk!

Székely Zsuzsanna
szociális munkás, művészetterapeuta

Forrás:

Atkinson, Richard és mtsai (2005): Pszichológia. Osiris. Budapest. Harmadik átdolgozott kiadás.
Balogh Éva (2000): Pszichológiai kislexikon. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó. Debrecen.
Carver, Charles F., Scheier, Michael F. (2002): Személyiségpszichológia. Osiris Kiadó. Budapest. 288-300
Gyenge Eszter (2000): Öngyilkossági krízisek kommunikációs sajátosságai serdülőkorban. In: Kelemen Gábor (szerk.): Tele-dialógus. Pro Pannonia. Pécs. 133-140
Gyenge Eszter (2009): Krízisek gyermek- és serdülőkorban. In: Csürke és mtsai (szerk.): Mindennapi kríziseink. Lélekben otthon könyvek. Oriold és Társai. Budapest.
Révész György (2007): Személyiség, társadalom, kultúra – a pszichoszociális fejlődés erikson-i koncepciója. In: Gyöngyösiné Kiss Enikő – Oláh Attila (szerk.): Vázlatok a személyiségről. A személyiséglélektan alapvető irányzatainak tükrében. Új Mandátum. Budapest. 224-243